Fantin és világa

Szőlős borzsák

szőlős borzsák

 

Borzsákot varrni nagyon egyszerű. Igaz, én még a spájzban is gyűjtöttem az “anyagot”, régen kifogyott boros- és pezsgősüvegeket méregettem, meg konyakosokat, elég nehezen döntöttem a méretét illetően.

Szóval ha konkrét üveghez készül, akkor úgy a legjobb, ha a megkötés az üveg tetején 1-2 cm-rel túl esik. Ezt itt azért volt fontos előre meghatározni, mert én kicsit túlbonyolítottam-mint elég sok mindent-és a megkötő bele van húzva az anyagba. Pontosabban a megkötő-házba( vagy mi a neve?), ahonnan gomblyukakon kandikál ki, majd bújik újra be, míg végül találkozva másik végével a képen látható csoffadt masniban egyesülnek.  🙂

A borzsák anyaga régi, házi szövésű kendervászon (erről írok majd, hogyan tettem szert rá), a szőlős mintát hímzővászonra varrtam, majd ráapplikáltam, végül a varrást farkasfoggal rejtettem el. Szerencsére ekkorra már kifizettem azt a tanulópénzt, ami a farkasfog vasalásával terhelte meg legfőképpen az idegrendszeremet, hisz egy kész hímzést kellett gyakorlatilag a kukába dobnom, miután megvasaltam a már rávarrt farkasfoggal együtt.

Lehet, hogy másfelé másmilyen kapható. Itt a farkasfog olyan anyagból készül, hogy abban a pillanatban ráolvad a vasalóra, ahogy hozzáérintem. Persze nem átlátszó a vasalóm, így nem láttam, hogy a következő pillanatban az olvadt műanyagot már szét is kentem a vasalnivalón. Hát így jártam. Egyszer. Csak azért meséltem el, hogy más tanulhasson a hibámból. 🙂

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!