Fantin és világa

A tanítók süteménye

Előre szólok, senki ne nyisson új lapot, hogy rágooglizzon, mert ezt a nevet én adtam az eredetileg Mézes fánk elnevezésű süteménynek. Igaz, a klasszikus értelemben vett fánkhoz nem sok köze van, nem is értem, miért nem Mézes tortácskának  hívják inkább.

Hogy megértsétek, miért lett ez a tanítók süteménye nálam, ahhoz vissza kell mennünk a múltba, méghozzá a  80-as  éves Szovjetuniójába. Én ott voltam kisiskolás, ma már más országban élek, igaz, ugyanazon a helyen. Nem olyan nagy szám ez, dédmamám úgy tett szert 4 állampolgárságra élete folyamán, hogy ki sem mozdult a falujából.

 A kommunizmus egyik jellemzője volt felénk, hogy nem igazán szívlelték a vallásra épülő ünnepeket, kárpótlásul az ország apraja-nagyja dínom-dánommal ünnepelhette a május 1-jét, az októberi forradalmat, és igen, a Szovjet Hadsereg napját is, február 23-án, és akkor is, most is nagy jelentősége volt március 8.-nak, a Nők napjának. Nagy ajándékozások mentek ezen a két napon, ez nem is lehetett másképp akkoriban, nem maradtak ki a  kisgyermekek, az  aggastyánok sem.

 Biztosan úgy gondoljátok, hogy érthető, hogy egy 8 éves kishölgy is fel van köszöntve nők napján, de a katonai szervezeteken kívül miért is ünnepelné valaki a hadsereg napját. Hát bizony ünnepeltük!  Mintha legalábbis a férfiak, fiúk napja lett volna. Nem is akárhogyan! Nemcsak apáinkat, nagyapáinkat köszöntöttük, a  lányok az osztályban ajándékot vettek minden  fiúnak.  Egyenként. Elosztottuk magunk között a srácokat, kinek melyik jutott. Mivel 15-en voltunk lányok, 12-en fiúk,  volt, aki két lánytól kapott ajándékot, március 8-ra kettőnek vett ő is.  Az ünnepségre sütit is sütött mindenki anyukája. Nem, akkor még nem  tortát rendeltünk, amiből jut mindenkinek egy(!)  darab.  Mindenki vitt egy egész  tálca süteményt! És mindenki süteményéből mindenki kapott legalább 1 darabot. 15 darab sütemény egy délelőttre? Maximum hármat megettünk, a többit hazavittük, én egyszer egyetlen  nagy homogén labdává gyúrtam össze a maradékot, vagy 10 darab sütit.  Nem örültek neki otthon.

Arra már nem emlékszek pontosan, hogy az ünnepeltek sütöttek vagy az ajándékozók, de ez lényegtelen is, hiszen 2 hét múlva ismétlődött az egész, újra volt miért bulizni.

És a tanárnénik is mindig hoztak süteményt, csak sejtem, hogy ők maguk közt is ünnepeltek még egy kicsit, miután mi, gyerekek hazamentünk. És ezt a süteményt, ezt a mézes fánkot  ők sütötték nagyon gyakran. Én imádtam. Nem is láttam  soha sehol olyat, csak ezeken az iskolai ünnepélyeken.  Ja, és keresztanyám sütötte otthon is, nála ehettem  igazi ünnepeken is, de ő sem kivétel, tanár a lelkem.

Én nem vagyok tanár. De megszerezve a receptet, időnként megsütöm. Nem egy 5 perces sütemény, ez igaz.  De nagyon finom. Egy pehelykönnyű- vajaskrémbe forgatott- mézeskalácshoz tudom hasonlítani.

Mézes fánk- a tanítók süteménye

A receptet azért közreadom, ha már annyit beszéltem róla.

Hozzávalók:

45 dkg liszt

7 dkg margarin

12 dkg cukor

15 dkg méz

1 tojás

pici szódabikarbóna

0,5 dl tejben feloldott szalakáré (egy 15 g-osnak a fele)

fél kávéskanál fahéj, csipet őrölt szegfűszeg

 

 A tojást, mézet, margarint, cukrot gyenge lángon megolvasztom, beleöntöm a szalakárés tejet, a fűszereket, és belekeverem a lisztet. Puha, kavarható marad a massza, 1-2 óra alatt gyúrhatóra keményedik, ekkor kinyújtom 2 lapba, és egy 30×40-es cm-es sütőlemezen teszem be  az előmelegített sütőbe. Nagyon hamar készre sülnek a lapok!

Krém:

25 dkg vaj

25 dkg porcukor

1 vaníliás porcukor

1 friss tojás

A krémmel annyi a dolgunk, hogy habosra keverjük. Csak nekem a nyers tojás mumus, én inkább főztem egy kis pépet, azzal lazítottam a tömény vajat. Ehhez  egy bögrében 1 kanál liszthez fokozatosan adagoltam 1 deci vizet, próbáltam simára keverni, ami soha nem sikerül, de ezért találták ki a szűrőt, átszűrtem tehát egy másik edénybe, hozzáadtam 20 dkg cukrot(többet nem, mert elolvadna ugyan, de kihülés után visszakristályosodik, van ennek tudományos neve, de most hirtelen azt sem tudom, hogy ez fizikai vagy kémiai jelenség). Ezt a cukros-lisztes vizet azután felfőztem, s miután kihűlt  ezt adtam a vajhoz tojás helyett. A porcukrot már ízlés szerint adagoltam hozzá.

Ezzel a pépes megoldással nagyon könnyűvé, habossá  keverhető a vajaskrém. Egy 25 dkg-os vajhoz 1-1,5 dl vízből készült pépet lehet  hozzáadni.

Ha a lapok kihűltek, kiszaggatom egy pohárral, nem muszáj nagyon gazdaságosan, kettőt-kettőt krémmel összeragasztok, kívülről is bekenem, és beleforgatom a morzsájába, amit a maradékból szitáltam ki.

Próbáltam már ezt a pepecselést kihagyni, csak megsütöttem a lapokat, betöltöttem, ugyanaz az alapanyag, ugyanaz a krém, mégsem olyan ízű szeletelve.

 Hát ez lenne az. A tanítónénikből, tanítóbácsikból azóta az én nyelvezetemben is tanárok, tanárnők lettek, de ez a sütemény a mai napig megmaradt a tanítók süteményének.

 

Ha tetszett a bejegyzés, és a többiről sem szeretnél lemaradni, csatlakozz  facebook-oldalamhoz vagy az oldalsávban hírlevélre is feliratkozhatsz.

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!